Müller Ferenc: Minden beavatkozás nehéz…

Müller Ferenccel, a Lakitelek Önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnokával beszélgettem hivatásáról, kihívásairól és a közösségi szolgálatról.

Mesélj egy kicsit arról, hogyan kezdődött a tűzoltók iránti rajongásod!

Már gyerekkoromban sok időt töltöttem a kecskeméti laktanyában. Egyik iskolatársam édesapja tűzvizsgálóként dolgozott ott, és szerencsénkre mindig megnézhettük a riasztásokat, sőt, a csövön is csúszkálhattunk. Ez az élmény annyira megfogott, hogy végül 1999-ben jelentkeztem a tiszakécskei városi önkéntes tűzoltó köztestülethez. Már az első napomon tűzesethez vonultunk, egy avartűznél próbálhattam ki először a sugár csövet. Akkori csapattársaim Eszes Béla, Ragó Laci és Bagó Lali voltak, akikkel a mai napig nagyon jó barátságban vagyok. 

Mi volt a legemlékezetesebb beavatkozásod? 

Minden beavatkozás nehéz, de a legrosszabbak a gépjármű-balesetek. Nem szeretném részletezni, mert ezek mindig megrázóak. Az egyik legemlékezetesebb esetem azonban a kaskantyúi erdőtűz volt, ami pont a születésnapomra esett. Egy-egy bonyolult vagy nehéz riasztás után mindig összejövünk a csapattal, hogy megbeszéljük a felmerülő problémákat. Ebből tanulunk, és igyekszünk folyamatosan fejlődni. 

Hogyan éled meg a csapatmunkát az önkéntes tűzoltók között?

Nálunk az ÖTE-ben nagyon jó a kapcsolat, igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Parancsnokként fontosnak tartom, hogy családias hangulatot teremtsek, hiszen ez is segíti az összetartást. Kölcsönösen segítjük egymást, és próbálok mindenkit képezni, hogy minél több helyzetben helyt tudjanak állni. 

Hogyan fogadta a családod, hogy tűzoltó lettél? 

2012-ben léptem be az ÖTE-be, akkor gépkocsivezetőként vezettem a ZIL-131 vízszállítót. Rengeteg vonulás után a feleségem is csatlakozott hozzánk, ő főleg rendezvénybiztosításokon vesz részt. Később a fiam is beállt a sorba, ő már vonulós tűzoltóként segít. Azt hiszem, önkéntes tűzoltónak lenni nagyon nehéz. Mindenkinek van főállása, ahol napi 8-10 órát kell dolgozni, utána otthon a család és a pihenés vár. De ha riasztás érkezik, mi azonnal indulunk. 

Hogyan vesztek részt a közösségi életben? 

A falu apraja-nagyja már figyeli a munkánkat, hiszen ott vagyunk minden rendezvényen, a médiában is jelen vagyunk. Próbálunk táborokat szervezni, bemutatókat tartani. A legnagyobb szenzáció 2023-ban a Mikulás-felvonulás volt, amellyel rengeteg gyermeknek csaltunk mosolyt az arcára. 2024-ben pedig hagyományteremtés céljából ismét megszerveztük, és idén is tervezzük a felvonulást. Folyamatosan lehet hozzánk jelentkezni, családias hangulattal várunk mindenkit. 

Hogyan kapcsolódsz ki a mindennapokban? 

A legjobban a családommal tudok kikapcsolódni. A feleségemmel szeretünk moziba járni, a fiam pedig már lassan a saját családi életét éli. De ami a legfontosabb: szeretek segíteni másoknak. 

A jelmondatunk is ezt fejezi ki: "Istennek dicsőség, egymásnak segítség!"

Horváth Károly- Lakitelek ÖTE

Fotók: Lakitelek ÖTE, Müller Ferenc facebook oldala